Kapcsolódó anyagok
Feltöltés alatt...
Hírlevél feliratkozás:
Név*:
E-mail*:

32. Bevezető előadások a Shuhari Dojoban

Két korty művészet

Vértessy Zsófia írása

a cikk az alábbi oldalon jelent meg: http://cotcot.hu/divat/cikk/5604

 

Ha csak halvány, porban csúszó másolatát ismernénk ajándékozás szempontjából annak, amit a japánok teaművészet néven képesek embertársaiknak nyújtani, máris teljesebb társadalom lehetnénk. Ebből az írásból magunkévá tenni bizonyára nem leszünk képesek a tea kultúrájának mélységét és szépségét, de talán egy picivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a figyelem, a koncentráció, az alázat, a "mindent a vendégért" művészete.

Ha a teaszertartásként elhíresült eseményt külső szemmel, avatatlanként figyeljük, teljes értetlenséggel állhatunk az előtt, amit látunk: mire ez a nagy felhajtás? Arra a két korty instant teára, amit látványos hókuszpókuszokkal készítenek? Nos, igen. És minél több héjat hámozunk le erről az egyszerű, s mégis túlkörülményeskedett jelenségről, annál csöndesebbé és mélyebbé válik döbbenetünk, elismerésünk és irigységünk. A napokban az Urasenke nevet viselő Magyarországi Japán Tea Egyesület bemutató előadásán jártunk, ahol a teaművészetet egy évig helyben tanuló Kontor Kornélia vezette be az érdeklődőket az évszázados tradíció előszobájába. Amit ott kaptunk, s amiből egy picit nektek is átadunk, vehető megtiszteltetésnek, ugyanis fehér ember előtt sokáig titkos világ volt ez, manapság is csak egyetlen olyan ág, az Urasenke ág létezik, ami a nyugatiak előtt is megnyitotta kapuit, s egyben ez az az ág is, ami intézményesítette a teaművészet átadását, oktatását. A többi ág teamesterei nem hivatalos keretek között, otthon oktatnak. 

Bár mint említettük, legtöbben teaszertartásként ismerjük ezt a jellegzetes rituálét, mégis szerencsésebb a teaművészet megnevezés, a Chadō, ami szó szerinti fordításban annyit tesz, a tea útja. A tea útja pedig magába foglalja elkészítésének, felszolgálásának és fogyasztásának módszerét, s mindazt a művészeti és filozófiai tudást, ami ezekben az aktusokban tökéletes formában és letisztultságban egyesül. Akármilyen merészen is hangzik elsőre, a teaművészet valójában összefoglalja a japán tradicionális művészeteket, tökéletesítésére pedig egy élet is kevés, egy olyan élet, ami a tea útján járva egészen különlegessé válik.

Emlékszem, mikor először olvastam a Sógunt, egészen lenyűgözött a teaszertartás szimbolikus jelenete, s az, hogy milyen fontossá és önmagán túlmutatóvá vált, miközben Clavell - hasonlóan többségünkhöz - vajmi keveset tudhatott ennek összetettségéről. Ki gondolná ugyanis, hogy a fazekasmesterséget ugyanúgy ismernie kell egy teaművésznek, mint a telihold eljövetelének dátumát vagy éppen a különféle szenek pontos égési idejét? Pedig ezekben van a kulcs, ezek mentén érthetjük meg, mi is adja a tea útjának különleges varázsát. (A hagyományos értelemben vett teafogyasztást természetesen határozottan el kell különítenünk a teaművészet teafogyasztásától.)

A teaművész előre tervez, s legalább olyan szerteágazóan szervez, mint mi egy-egy esküvő előtt. Megjelöli az időpontot, és meghívót küld, melyet természetesen ő maga készít. Megkülönbözteti a fő vendéget, akinek két szerepe van: ő az, akinek a különféle kódolt üzenetek szólnak, ő az, aki segíti majd a többi vendég jóérzését, aki segíti a kommunikációt - a teaművésszel ugyanis nem mindig lehet közvetlenül beszélni -, s aki megmutatja, mintegy előmutatja a többi (esetleg járatlanabb) vendégnek, hogy hogyan kell viselkedni. Már ezen a ponton megrettenhetnénk, mondván, micsoda stressz mindez, az ember még egy honi étteremben sem feltétlenül tudja, mit mivel kell enni és hogyan kell viselkedni, hát még ezen az ismeretlen és méltóságteljes terepen. Nyugtasson minket azonban a tény: a vendég nem tud rosszat tenni. Ha a vendég feszélyezve érzi magát, az a vendéglátó hibája, a teaművész kudarca.

 Az időpont tehát megvan, a vendégek meghívva, alig pár apróság van hátra... Először is ismernünk kell a növényeket, a kertrendezés szabályait, hogy mekkora kertbe milyen formájú és méretű köveket helyezhetünk el, amiken szökellve a vendég megérkezik. A kertnek a vendég érkezésekor egyébként harmatosan frissnek kell lennie, így pont megfelelő időpontban be kell spriccelnünk a növényeket, ha pedig pechünk van és esik, a lépőkövek vízmentesítéséről kell gondoskodnunk, hogy a vendégek kimonója sértetlen maradjon. Értenünk kell ezen kívül az építészethez is, képesnek kell lennünk egy teaház megtervezésére, onnantól kezdve, hogy hol helyezkedjen el a hagyomány szerint alacsony ajtó - hogy minden vendég egyenlőként, fejet hajtva érkezzen - egészen odáig, hogy a fő (és egyben az épületben a legdrágább elemként jelen lévő) faoszlop miként mutassa meg önmagát. Lakberendezőnek is ki kell képezni magunkat, hogy az épületen belül a mozgatható rizspapír falakat hangulathoz és eseményhez illően mindig a megfelelőképpen tudjuk átrendezni, így alakítva a teret. Évszaknak és eseménynek megfelelően a helyszín tökéletes berendezését is nekünk kell biztosítanunk.

Ehhez szükségünk van némi kalligráfiai tudásra, hogy a kötelező elemként jelen lévő falitekercset el tudjuk készíteni. A falitekercs kiválasztásához alaposan el kell mélyednünk a zen buddhizmusban, ugyanis a tekercsen csak a zen filozófia "üzenetei" jelenhetnek meg - ezek természeti képek egymás alatt. Az üzenet egyébként a fő vendégnek szól, neki kell megfejtenie, hogy az adott írás mit is jelent, miért ezt kapta, milyen gondolatot akar átadni neki vendéglátója, és miért pont azt. Ez a teaművész egyik ajándéka, az esemény gondolata, tartalma - amennyit a fő vendég ebből értelmezni tud, az az ő "szintje". A teaművésznek ismernie kell a virágokat, s a virágrendezés elveit is - szemben az ikebanával, itt a növénynek mindig úgy kell megjelennie, ahogy az a természetben is megjelenik - a nap fele fordul, a nap ebben az esetben a vendég. Drótozni, erőszakot tenni a növényen nem lehet, csak a megfelelő vázában megfelelően, - meg nem nevezett - szabályok szerint elhelyezni. Ismernie kell ezen felül a keramikusságot, hogy saját eszközeit el tudja készíteni - a teáscsészéktől kezdve a kannán át mindent, ám mutatván, hogy a szertartás nem róluk szól, saját készítésű tárgyat jellemzően nem használnak fel, azokat ajándékba adják. Persze ez még mind semmi, hisz a teaművésznek ismernie kell a szén- és hamurendezési technikákat is, aminek bonyolultságába most nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy Kornélia elmondása szerint a legembertpróbálóbb, leginkább koncentrációra és alázatra nevelőbb része ez volt tanulmányainak. Ne feledkezzünk meg a cukrászatról sem, hiszen minden alkalommal helyén való édességgel kell kínálni a vendéget - ez csak két apró falat, amit a tea elkortyolása előtt kell elfogyasztani, hogy az ital keserűségét oldják vele. A süteménykékből két félét, a száraz higashit és az ennél nagyobb, omogashit ismerik. Ugye mondanom sem kell, hogy azt is pontosan tudni kell, mikor milyet, milyen színűt és formájút készítsen. Utalhat az édesség például a közeledő szilvafa virágzásra, hogy felhívja a vendég figyelmét: Figyelj, közeledik és gyönyörű lesz! Ám szigorúan a virágzás előtt készülhet csak az erre utaló édesség, virágzás alatt nem, ugyanis a természettel a versenyt felvenni nem lehet, és nem szabad.

 A nagyján túl vagyunk, már csak a kimonók világában kell alaposan elmélyednünk ahhoz, hogy a megfelelőt válasszuk minden alkalomhoz, s természetesen el kell sajátítanunk a tea elkészítésének technikai és esztétikai sajátosságait. A zöld tea ezeken az eseményeken por formájában jelenik meg, s ez a zöld teák legnemesebb, legdrágább, legízletesebb és legegészségesebb változata. És egyben a legdrágább is. A bimbótól számított pár levelet használják fel ezekhez csupán, amik sötétben pattannak ki, hogy a nap semmiféle kárt ne tegyen bennük. Az apró leveleket hőlégbefúvással szelektálják, majd még tovább, még tovább, és még tovább zajlik az elkülönítés, így különféle minőségű és ízű teákat kapnak. A végeredménye egy egészen finom, egészen lehetetlenül zöld por, amit a teaművész meghatározott hőmérsékletűre hevített vízzel, meghatározott eszközökkel és mozdulatokkal vegyít a vendég csészéjében. A mozdulatok nem szimbolikusak, hanem praktikusak, ám olyan roppant koncentrációt igényelnek, ami elképzelhetetlen egy nyugati ember számára. A végeredmény két korty, nem több, nem kevesebb.

Ám a lényeg ennél sokkal több. A tea elkortyolásáig - mint láttuk - egészen mély művészeti és filozófiai kiránduláson megy át mind a művész, mind vendége. Képzeljük el, hogy két korty teát kapunk valakitől, de arra hetekig, akár hónapokig készül, süteményt tervez, amivel üzen, tekercset készít, amivel üzen, berendez, elrendez, szenet aprít, virágot válogat, hogy mindezek érkezésünk pillanatában egy tökéletesen bonyolult, mégis könnyed és mély közös élménnyé olvadjanak össze. Lehet ennél a végletekig koncentrált figyelemnél többet adni valakinek?

(Akit a teaművészet mélyebben is érdekel, keresse fel az Urasenke honlapját, ugyanis hamarosan tanfolyamokat is indítanak a Shuhari Dojoban, ahol egyébként teaszertartáson bejelentkezés alapján részt is lehet venni.)

 

Kalendárium
Feltöltés alatt...
Hírek
Tanfolyam megtekintése látogatóként
  Kezdő-, középhaladó-, haladó szintű tanfolyamok megte...
Művészeti vezetők, Urasenke ösztöndíjasok
Művészeti vezetők, oktatók név: Palotás Gáb...
Urasenke Hungary - Urasenke Teaművészet | Telefon: +36-20-365-8676 | E-mail: info@urasenke.hu
KontorNET Website Management by KontorNET.